Iskolánkról

Tompa László: Kelj fel és járj

Nagy kőbe koppant, zúzott fejedet
Veted-e már fel és mikor veted,
Ember, te csüggedt, kínoktól alélt?
Az ár, mely levert, rajtad átrohant,
Már elhuzódott, s halld, ezernyi hang
Hirli, hogy ismét megmozdult a lét.
Az iszap által meghajtott füvek
Rendre megint zsendülni kezdenek – -
S romok, gyász fölé, sebekre szerül
Jó, hüvös fátyol: feledés szövül.

Tovább olvasom

Tompa László: Vallomás

László Árpádnak, a zongora poétalelkű
mesterének, aki a messze nagyvilágból
is megtért ide, mert Erdély végzetes
vonzásának ő sem tudott ellenállani

Édes mostohánk, bússzépségű Erdély.
Minket mennyire magadnak neveltél!
Hogy bár kincseken járjunk messze földön:
Csak rád gondolunk, – s két szemünk merő könny!
Bánthatsz -: akkor is gondodban virrasztunk – -
Egy is teljesen a mi lelki arcunk!

Tovább olvasom

Tompa László: Magányos fenyő

Hogy görnyed, mint aki bűnt lakol,
az őszcibálta bús bokor!
Az ágakról levert levelek
a szélben föl-, s le kerengenek.
Haraszt röpül, vén fűz nyikorog.
Minden csupa gyász, por, pernye, romok.
A végét várja minden e zord vidéken -
csak én nem!

Tovább olvasom

Az iskola névadójáról

Iskolánk névadója, Tompa László, Reményik és Áprily mellett a Helikon-líra harmadik megteremtője volt.
1883. december 14-én született Betfalván. Jogi tanulmányait befejezve Kolozsvárról Székelyudvarhelyre került megyei tisztviselőként. 1918-ban vármegyei főlevéltárosnak nevezték ki. 1919-től ő szerkesztette a helyi Székely Közlöny című lapot. Korábban kedvtelésből írt verseit publikálni kezdte az erdélyi irodalmi folyóiratokban (Erdélyi Szemle, Napkelet, Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Helikon). Több verssel és műfordítással gazdagította a marosvásárhelyi Zord Idő című irodalmi lap olvasóit.
1921-ben megjelent első kötete, az Erdély hegyei között, amely 15–20 év termésének válogatása volt. Ezt rövidesen még kettő követte: az 1923-ban kiadott Éjszakai szél és az 1929-ben megjelent Ne félj. 1940-ben jelentette meg újabb költeményeit Hol vagy ember? című kötetében.
1943-ban lemondott a lapszerkesztésről és nyugdíjaztatását kérte, de 1944-ben elvállalta egy évre a magyar irodalom tanítását a székelyudvarhelyi gimnáziumban.
A két világháború közti korszakban nem volt népszerű, nem is törekedett kitörésre elszigetelt helyzetéből, de jelentős képességeit többször érte elismerés. 1920-ban megnyerte a Zord Idő verspályázatát az Idegen falusi fogadóban című versével. 1929-ben az Erdélyi Helikon Kemény János-nagydíját nyerte el, 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. A felszabadulás után aktív részese lett a romániai magyar irodalmi életnek, és gyűjteményes kötetét 1955-ben Állami-díjjal tüntették ki (Régebbi és újabb versek 1903–1954).
1963 májusában bekövetkezett haláláig Székelyudvarhelyről, mondhatni ki sem mozdult.

 

 

TOMPA LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA

1.AZ ISKOLA RÖVID TÖRTÉNETE


Ha a székely anyaváros felé közeledünk, már távolról feltűnnek azok az épületek, melyek Székelyudvarhelynek az „iskolaváros” jelzőt adták.
Ezek közül az egyik a méretében nem túl nagy, 1934-ben épült „Tompa László” nevét viselő, 1-es Sz. I-VIII osztályos iskola.
Iskolánk múltja és jelene Székelyudvarhely szombatfalvi részéhez kötődik.
A falu első írásos említése 1497-ből származik, Szombatfalva néven. Orbán Balázs szerint eredeti neve Szentgyörgyfalva lehetett, mivel a pápai tizedjegyzék Regestrumában szerepel egy ilyen nevű udvarhelyszéki falu, és Szombatfalvának épp Szent György a védőszentje.

Tovább olvasom